A történet ott kezdődőtt, hogy vásároltunk egy házat. Az örömünk addig tartott, amíg a kulcsokat át nem vettük a régi tulajdonostól. Nagy csodát nem vártunk, tisztában voltunk vele, hogy lesz itt felújítani való, de a konyha egyelőre nem szerepelt a terveink között.

Megmutatom nektek, hogy lehet úgy megcsinálni, hogy aki már fogott fúrót a kezében, és nem riad vissza egy kis takarítástól, néhány nap alatt új konyhát varázsolhat magának. 

Ebből a fekete munkalapos, neonnal megvilágított, ókori konyhából kellett valamit kihoznunk.

Néhány jó tanács:

Először is ne essünk pánikba, mikor kiderül, hogy a megvásárolt konyhai gépek közül a mosogatógépen kívűl semmi nem működik. :-) Majd késöbb kitaláljuk, hogy hová tesszük ezt a sok elektronikai hulladékot.

Másodszor ha már így megszívtuk, villámgyorsan ki kell találni valamit, mert konyha nélkül mégsem lehet az ember. 

Harmadszor pedig kapjuk szét a konyhát, nézzük meg mi az ami használható és mi az amit ki kell dobni. 

Az már elsőre is látszott, hogy a szekrények még menthető állapotban vannak. Nem volt szétázva, megsérülve sehol, így már jött is az ötlet, arra építjük fel az új konyhát. Alapvetően az elrendezést nem akartuk megváltoztatni, mert a szekrények méretén és elrendezésén is látszott, hogy annakidején ide lett tervezve a bútor. 

Amíg én lemostam a szekrény tetejéről a sárga festéket, ami több éve rá volt száradva, és azt az iszonyú mennyiségű zsírt, amiben a vasárnapi rántott hús megsült volna, addig a férjem lefestette a konyhában a falakat és a plafont. 

Fontos kellék nálunk a "relax" kerti szék, mivel általában eljön az a pont, amikor hátat kell fordítani kicsit a dolgoknak és venni egy nagy levegőt. Mikor kiengedtük a fáradt gőzt, folytathatjuk a munkát. 

Már a konyha szétszedése közben megmértük az ajtókat és a fiókok előlapjait, és megrendeltük, hogy szabják le. Egy vasaló segítségével lefóliáztuk az éleit. Nagyon egyszerű a művelet, az élfóliát rátesszük a bútorlapra, és mintha ruhát vasalnánk, igazából megolvasztjuk a fólia hátulján lévő ragasztót. Egyébként a barkácsáruházban, ahol mi vettük és szabattuk a bútorlapot, rá is teszik a fóliát, ha úgy kérjük. Miután megszáradtak a szekrények az alapos tisztítás után, és a csempe is csillogott-villogott, elkezdtük visszaépíteni a konyhát.

Méretre vágtuk a munkalapot, a szekrények éléről leszedtük a régi fóliát (egy vasalóval ahogy feltesszük, úgy le is tudjuk szedni), és feltettük az újat. Közben egyik reggelre a csempeszelep megadta magát és elárasztotta a víz a konyhát. Mivel vasárnap volt, sikerült a környék legdrágább vízvezeték szerelőjét megtalálnunk, aki még aznap kicserélte, így volt egy kis kényszer pihenőnk. Ilyen esetekben nagyon hasznos a fent említett relax kerti szék. 

Miután minden akadály elhárult, feltettük az ajtókat és a fiók előlapjait a helyükre, felfúrtuk a fogantyúkat. Kivágtuk a mosogatótálca és a főzőlap helyét a munkalapban (ezt is megcsinálják a barkácsáruházban). Beszereltük a páraelszívót és a spot lámpákat. Azért arra figyeljünk oda, hogy a páraelszívónak legyen a falon egy lyuk kivágva, ahol ki tudjuk vezetni a csövet, ugyanis a régi tulajdonos büszkén mutatta, milyen remek elszívó van beépítve, csak éppen nem volt kivezetve. Nem is értem. :-) Akkor minek volt ott???

Utolsó simításként tegyük fel a vízzárót a munkalap szélére. És már csak a pakolás van hátra.

Az a barna csík, majdnem a csempe közepén, azért került oda, mert az előző tulajdonos ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy mindenfélét akasztgasson oda, így alatta olyan a csempe, mintha sorozatlövést kapott volna. Nem volt időnk újra csempézni, mielőtt visszaépítettük volna a konyhát, így ezt találtuk ki, hogy eltakarjuk a sok lyukat. Egyébként a fürdőszoba is ilyen "lyukas" volt. :-)

Mire elkészültünk, addigra utána jártam, hogy a helyi szemétszállítással foglalkozó cég telephelyén díjmentesen átveszik az elektronikus hulladékot, tehát a problémát gyorsan megoldottuk, hová tegyük a nem működő gépeket. 

A semmit nem dobunk ki, mert jó lesz még valamire elvet követve a maradék munkalapból asztal és ablakpárkány lett. Így az utolsó centiméterig felhasználtunk mindent.